1%

A dunaújvárosi evangélikus templom 10 éve

A történet - a világ keletkezését tekintve igen rövid, hiszen maga a város is fiatal, alig múlt 50 éves. Annak idjén eldöntötték, hogy várost, mégpedig acélvárost építenek a pentelei fennsíkon. Ez abban az időben központi rendelet alapján történt, melynek nem volt része a templom. Annak idején tehát még álmodni sem lehetett róla.

Ennek árnyékában lehetett csak igazán megbecsülni Mihácsi Lajos lelkész munkáját, ki Dunaföldvárról járt ki kerékpárjával Dunaújvárosba, a panelrengetegbe, hogy lépcsőházról-lépcsőházra felkutassa a Lutheránusokat. A majdani gyülekezet és templomépítés alapja csakis ez lehetett Krisztus fundamentuma után. A későbbiekben a kisapostagi anyagyülekezet mindenkori lelkésze vette pártfogásba a dunaújvárosi szórványt. Ez akkoriban sem volt könnyű feladat, hiszen nemcsak a terület volt nagy, de a szívek is elszoktak az istenes élettől. Ennek ellenére Nagyné Szeker Éva lelkészsége alatt 1988-ban a kis maroknyi szórványevangélikusság elhatározta templomépítési tervét. Az akkori városvezetéssel a helyszínről is megállapodtak. A város nyugati, akkor még kevésbé lakott Szilágyi és Aranyvölgyi út határolta kis szeglete jöhetett szóba. Ám a birtokbavétel már Reisch György lelkészségének idejére esett, 1992 április 21-re. Ám a gyülekezet anyagi helyzete nem tette lehetővé a készpénzvásárlási lehetőséget, így a városi zeneiskolával kialakított kapcsolatot alapul véve jött az ötlet: miért ne lenne egyben a templom alkalmas tér a zenére? Az ötlet halló fülekre talált, és megállapodás született. Nemcsak evangélikus templom, de kulturális központ is lehet! Így álltak neki a tervezésnek, mely nem volt könnyű, hiszen a templom épületét és annak belső terét ezen koncertigényekhez és a magas építészeti értékekhez kellett igazítani. Az előkészületi munkában agyülekezet persbitérima, köztük Őry Zoltán építész sokat segített. A kiírt tervpályázatra hét jelentkező akadt, kik közül Nagy Tamás Ybl-díjas építész alkotása lett a nyertes. Az ő munkája nemcsak mértéktartó, de ugyanakkor megvalósítható, kifejező és komplex volt. Az alapkőletételre 1993 december 4-én, Rapcsák Károlyné Dr. felügyelősége és Sztankovics Lászlóné alapítványi pénztárossága idején került sor. Az építkezés alatt a gyülekezet is gyarapodott. Már a félkész templom falai között is több istentiszteleti alkalom volt, míg végül a (Tetten ért csodák) - ahogy Reisch György gyülekezet és templomépítő lelkész is írja az öt éves jubileumra megjelent füzetében – a nehézségek ellenére 1996 május 25-én, pünkösd szombatján ünnepélyesen felszenteltetett és átadatott a dunaújvárosi evangélikus templom, az új város első temploma. Először természetesen az evangélikus gyülekezet vehette birtokba, melynek felszentelését Dr. Harmati Béla püspök, Káposzta Lajos esperes és Reisch György lelkész végezte, igen nagyszámú vendégsereg közepette. Másnap máris egy csodás pünkösdi koncerttel gazdagodott a város, hiszen nemcsak impozáns épület, de kiváló akusztikájú tér is született. Ugyanakkor az épületegyüttesben helyet kapott gyülekezeti terem, ifjúsági kisház (rotonda formában), két vendégszoba az alagsorban és természetesen a parókia. Mindez pedig oly építészeti formában öltött testet, mely azóta is ékköve a városnak, országunknak. Az erdélyi szász evangélikus erődtemplomokra emlékeztető, téglával burkolt architektúra tojásdad alakba van zárva, és így hirdeti az életet, ennek értelmét és oltalmát.

A gyülekezeti élet felpezsdült, az épületre nemcsak a zenészek és építészek, de az ifjúság is rátalált. Az új épületegyüttessel a városba került, az akkorra társulási szerződést kötött Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség súlypontja, és innen látták el a feladatokat. Akadt bőven. Élettel kell feltölteni a teret! Ez legalább akkora feladat, mit kőből, téglából, betonból, üvegből és fából hajlékot építeni. Reisch György lelkész fáradtságot nem ismerve áldozott is erre. Mihácsi Lajos alapjaira építve önálló gyülekezet jött létre. Ám az ezredfordulóra ő már nem maradt. A társult egyházközség első beiktatott lelkészét, Stermeczki Andrást 1999 április 10-én köszöntötték. Az új évezred új kihívásokkal, újabb feladatokkal várt a gyülekezetre. 2000-ben, és nemrég 2006-ban is a törvénynek megfelelően tisztújítás volt a gyülekezetben. Sulák Évát, Dr. Baráth Károly váltotta a felügyelői tisztségben a megújult presbitérium mellett. Közben az épület kiegészült egy kolumbáriummal félig a föld alatt és egy ifjúsági klubszobával a tetőtérben. A gyülekezeti élet azóta is változatos, noha évről-évre egyre kevésbé válik láthatóvá a gyarapodás. Említésre méltó a kulturális misszió, hiszen az évi 23-26 koncert mellet a gyülekezeti teremben (galériában) 3-4 kiállítás, és a templomban 4-5 előadás van. Igen ismertté vált az épület (2002-ban a velencei építészeti biennálén is kiállították a terveit, makettjét, képeit, számtalan szaklapban jelent meg), és rajta keresztül az evangélikusok is. Talán ennek is köszönhető az, hogy évente 25-30 keresztelői, 5-10 esküvői szolgálattal gazdagodik a közösség. A feltételek adottak. Minden korosztály találhat magának barátságos helyiséget, értékes alkalmat. A kisház a hittanosoknak, a bibliaórának és az ifinek, a padláson a klubszoba az internetezőknek és a kamaszoknak, a gyülekezeti terem az előadásoknak és a szeretetvendégségeknek, a templom pedig a gyülekezetnek kínál lehetőséget a találkozásokra, beszélgetésekre, Isten dicséretére. Az épített környezet parkkal, örökzöld és lombhullató fákkal, bokrokkal egészült ki, ahol valóban otthon érezheti magát a be és megtérő lélek.

Nagy feladata a kis közösségnek, hogy a kapott javakkal minél jobban sáfárkodjon. A 10 éves jubileumra készülve érdemes számadást tartani és visszatekinteni. A gyülekezet létszáma a nyilvántartás szerint 600 fő körüli, de az aktívak jó ha ennek a 10%-át kiteszik. Több szolgálattevőt, fiatalt kell bevonni a munkába, akkor is mikor nem csak látványos, de imádságos és csendes feladatok vannak. Ez az elkövetkező évek kihívása, mert ezen múlik, hogy a fenntartható fejlődés tovább erősít a gyülekezetet és ezáltal az impozáns, 10 éve jó hírű épületegyüttest. Istennek legyen hála az eltelt tíz esztendőért, s köszenet azok szolgálatáért, kik gyülekezetünket építették, segítették!

Dunaújváros, 2006.05.10. Stermeczki András

evangélikus lelkész