Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség
 
Menü
Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség
Egyéb
 

Egyéb

LELKÉSZI JELENTÉS A 2014-ES ÉVRŐL „De nekem olyan jó Isten közelsége!” /Zsolt 73,28a/ „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.”/Róm 15,7/ A 2014-es esztendőben az év igéje a legtöbször bibliaórákon jött velem szembe. Szó szerint is és egyébként. Minden másnál fontosabb és jó az Isten közelségének megtapasztalása, noha ezt gyakran észre sem vesszük. Az idei év igéje kapcsán egy újszövetségi levélrészlet jutott eszembe:” A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.”/Zsid 13,2/ Az idei évet nagy valószínűséggel ez az ige fogja tematizálni, noha sem gyülekezetünkről, sem egyházunkról, sem hazánkról nem mondható el, hogy ne lennénk vendégszeretők. Ennek ellenkezőjéről azonban sok felszínes és hátsó szándékú kijelentés már eddig is próbálta megosztani közösségeinket. Ne engedjük, hanem inkább szeretettel és alázattal tegyük a dolgunkat és a reformáció 500. évfordulójára készülve inkább egy másik tematikára figyeljünk, mely szerint a 2015-ös év a reformáció és az oktatás éve. A plakáton a felegyenesedő embertől kezde a babakocsis kisgyereken át a nagyszülőkig mindenki megtalálhatja magát. Élethosszig tartó tanulás az élet – mondják sokan. Ez igaz ránk lutheránusokra is. Miért ne tanulnánk, hisz a világ és benne az emberi elme egyre csak tágul. A megismerés vágya az ember vele született jó tulajdonsága. Mi, akik megismertük az evangélium igazságát, miért ne adnánk tovább, különösen úgy, hogy ezt Jézus parancsba is adta? Persze akkor tanulunk a legtöbbet, amikor nem akarunk oktatni. Ehhez mérhetetlen alázatra és bölcsességre van szükség. Ezt megismerve jobb csendben lenni és hagyni, hogy azt gondolják buták vagyunk, mint megszólalni és minden kétséget e felől eloszlatni. Természetesen a lehetőségekkel is élni kell. Ezeket legtöbben azért halasztják el, mert overálban van és munkának látszik. A mi lehetőségünk az, hogy befogadjuk a Krisztus evangéliumát és ez vezet a gyülekezeti élet megújulásához, mások befogadásához. 2014-ben is munkálkodtunk. A kicsinyítő jelző talán túlzó, de nem elvetendő. A hétköznapi gyülekezeti életünket szemlélve bizony szembeötlő a lassú fogyás szomorú képe. Ez akkor is így van, ha a statisztikai számok még nem ezt tükrözik. Egészen érdekes volt 2014-ben, hogy a pozitív mérleget most nem Dunaújvárosnak köszönhetjük, hanem elsősorban Kisapostagnak és aztán Rácalmásnak. Összesen 18 keresztelő (13 Dújv., 5 Kisap), 6 esküvő (Dújv.), és 15 temetés volt. Ez még mindig pozitív, de a keresztelők aránya sajnos csökken és ez nem csak a demográfia rovására írható. A további statisztikát elemezve összesen 204 istentisztelt volt szolgálati területemen, közel ezren vettek részt az évben úrvacsorai alkalmon, 189 látogatásom, 43 lelkigondozói beszélgetésem volt, 56 bibliaóra, 16 konfirmáció előkészítő, 24 áhítat, 70 ifjúsági óra és 519 hittanórát tartottam meg. A DSZN szerint 2014-ben 3527 munkaórám volt, mely heti 68 órának felel meg és 5 nap/hetes lebontásban 13,6 óra/nap. Ezek elsőre is komoly számok, de ha jobban belegondolunk, akkor tekintélyes munkát feltételeznek. Azonban a statisztika akkor ér valamit, ha annak hátterét is ismerem. Ha egy vállalat éves elemzése lenne a jelentésem statisztikája, akkor az lenne ez első kérdés: megérte-e a befektetett energia, látszódik-e az eredmény? Sajnos nem. Pedig mindnyájan örülnénk ennek. Az igehirdetések, a szeretetvendégségek, a számos látogatás, a rengeteg hittanóra mennyibe segítette a missziót Dunaújvárosban, Kisapostagon, Rácalmáson és a körzetünkben? Megérte-e őseinknek templomot építeni és gyülekezetet alapítani? Természetesen igen. Hiszen a mérleget nem mi készítjük el, noha ma ez is meghatározó evangélikus egyházunkban és gyülekezeteinkben. Fontos tudni és dokumentálni a jelent, hogy a jövőben legyen mihez visszanyúlni. Ennek része az irodai munka is, melynek eszközei lehetővé teszik a digitális adminisztrációt. Ebben az évben ez kiteljesedett gyülekezetünkben. Azonban a számok mögött észre kell venni evangélikus gyülekeztünket, amely gondoskodásra, lelki táplálékra, kedves és jó szóra, Isten igéjére és Jézus szeretetére vár. De valójában mi is történt 2014-ben? Erre a legrövidebben azt mondhatjuk, hogy szépen tettük a dolgunkat. Isten igéjét hirdettük, a szentségeket tisztán és igazán kiszolgáltattuk. Olykor még lelkesedtünk is ezekért. Csak hát ez lenne a leg fontosabb, de azt hiszem ebben van a legnagyobb fogyatkozásunk is. A „Lelkesség” egyre inkább kivesző félben van. Nem csak az egyházban. Pedig hát az egyetemes imahét alkalmain ezt az egyetlen nem egészségtelen vírust elkaphattuk volna, de nem fertőztük meg egymást. Ugyanígy a koncerteken, előadásokon, a teológusok passióján, az átváltozás színdarabján, a kiállításokon és szeretetvendégségeken sem volt olyan veszélyes az evangélikus vírus. Bezzeg a rendelők influenzás várójában … . Ami még töretlenül és jól működik, lelkesedést ragaszt a szívekbe az az éves hittantábor. Ez nyáron Kismányokon volt. Innen is feltöltve és hála Istennek egészségesen érkeztünk mindnyájan haza. Köszönet feleségem munkájáért. Kimelném a 10. jubíleumi Szélrózsa ifjúsági találkozót, ahová 22 dunaújvárosi fiatallal mentünk. Ez Soltvadkerten volt, ahol nem csupán a sportban, de a színpadon is helyt álltunk ifis zenekarral (Bá#olo). Kisapostagon számos kiállítást és szeretetvendégséget szervezett Kati néni. Az Ő lelkesedése sokunk számára erőt adott. Köszönet érte. Dunaújvárosban pénztárosunk felbecsülhetetlen munkával már alkalmazta az un. Libra programot, melyet egyházunk használ és az egyesített rendszerű könyvelés és számvitel komoly eszköze. Köszönjük munkáját a számvevőszékkel és Kisapostagon Erzsi néni pénztárosunkkal karöltve. Köszönjük Rácalmáson a Kiss család odaadó munkáját. „Kis” templomunk komoly felújításon van túl. Teljes tetőszerkezet és födémcsere volt, melyért püspökurainkkal adtunk hálát. És hát elérkezett a szeptember. Gyülekezetünk fantasztikus lehetőséget kapott a hitoktatás terén. Reisch György gyülekezet és templomépítő lelkész Úr elvállalta a hitoktatói lelkészi feladatokat Dunaújvárosban, melyhez egyházunk vezetése zöld utat adott. Ennek jelentőségét már most érezhetjük, de reménység szerint a jövőben majd még inkább. Az órabeosztásokat mindjárt az elején sikerült elkészíteni és a gyakorlatban alkalmazni. Szerencsére működik és az iskolákkal ápolt kapcsolatunk is jónak mondható. Az egyedüli nehézség a hittanosok (közel másfélszáz) gyülekezetbe integrálása. Itt a feladat összetett. Nem elég csupán lelkes órákat tartani, profi pedagógusnak lenni, de ha a szülőket nem tudjuk megnyerni az evangélium ügyének, akkor az eredmény még várat magára, ill. a Szentlélek számunkra csak a szép hittankönyvek lapjai közt rekedt különös érzés marad. Ehhez szükséges a szülők meglátogatása, melyet az tavalyi évben elkezdtem. Bízom benne, hogy az idén be tudom fejezni, különösen úgy, hogy szeptembertől újabb családok kapcsolódhatnak hozzánk, ha ügyesek leszünk pl. a beíratkozások alkalmával. A számunkra adott bizalmat élő kapcsolattá, hitvalló életté kell formálni a Lélek által. Ehhez további segítségre van szükségünk. Keresztyénnek lenni ugyanis nem profi szoló produkció, hanem közösségi szolgálat. Amint ezt sajnos magam sem tudtam ezt a gyakorlatba átültetni, noha dolgom az volt vele bőven. Részt vettem a települések közéletében, a MEE Zsinatának munkájában, az LMK gyűlésein, lelkészkonferencián, testvérgyülekezetünk megválasztott lelkésznőjének, Betina Hecner beiktatásán, előadásokon, koncerteken, ünnepségeken, megemlékezéseken és órát tartottam a Híld József Szki.-ban, valamint felügyeltem templomaink felújítását. Természetesen mindez gyülekezetünk áldozatkész tagjainak segítségével történhetett, melyért hálás vagyok. Köszönet a felügyelők jelenlétéért, az asszonyok gondoskodásáért a templom és az oltár körül, a látogatók hűségéért és az adakozók nagylelkűségéért! S.D.G.

Dunaújváros, 2015. január 07. Stermeczki András ev. lelkész

LELKÉSZI JELENTÉS a 2012-es évről „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük”/Zsid 13,14/

2012-ben Krisztus kegyelmével valóban célhoz értünk, hiszen az Ő erőtlensége megőrizte életünket. Istennek legyen hála érte! 2013-ban az év igéje azonban valami más útravalót ad nekünk. Egyfajta hontalan, de egyúttal gondtalan szemlélésre hív bennünket ez az ige. Ha cinikusan olvassuk a textust, mindjárt kitűnik a ma oly divatos szóként aposztrofált „kirekesztő volta”, hiszen miért csak a városiakat említik meg benne? Talán már akkor is leírták a vidék lakosságát, amint tették ezt az előző év végén? Nem tudom, de akár Kisapostagra, vagy a többi kedves falunkra gondolva nem ragadhatunk le a szöveg statikus értelmezése mellett. Nyilván a teológia segítségét kérve rájöhetünk arra, hogy a város kapcsán a mennyei Jeruzsálemre utal a levél ismeretlen szerzője, hiszen korábban a 12. versben ezt említi. Ugyanakkor a Jelenések könyvében is János apostol erről a helyről ír. Az eljövendő tehát Isten országa, ahol Krisztus uralma ad bűnbocsánatot és örök békességet. Ott, a Noé idejében kapott áldás teljessé lesz, és nem csak a vetés és az aratás öröme osztatik meg mindenkivel egyenlően, hanem az élet egyéb gyümölcseiből is bőséggel lesz. Addig azonban a mi felelősségünk, hogy a meglévőkkel bölcsen és szeretetteljesen gazdálkodjunk! A 2012-es évben miként gazdálkodtunk? Erre a kérdésre kétféle válasz adható. A gazdaság és a számok világa az egyik, a másik pedig az érzéseké és a szíveké. Előbbire néhány statisztikai válasszal szolgálhatok, melyről a későbbiekben a számok is többet elárulnak. Én azonban az utóbbi szubjektív elemzésére vállalkozom szívesebben, hiszen lelkészi hivatásom is inkább erre kötelez. 2012-ben az anyakönyvi kimutatás szerint 25 keresztelő (7 felnőtt), 5 esküvő, 2 konfirmáció, 10 temetés és Kisapostagon pedig mindösszesen 5 temetés volt. A város esetében ez még mindig jónak mondható, azonban Kisapostag kapcsán jó lenne ha ez a statisztika végre változna. Erre azért van remény, hiszen a megújult gyülekezeti központunkban erre bőven van lehetőség. Ennek részletesebb kidolgozása a lelkészi munkaterv részét képezi. A kazuális szolgálatok mellett a számokat tovább göngyölítve a következők írhatók le az elmúlt esztendőről: áhítatokkal és úrvacsorai istentiszteletekkel együtt összesen 223 istentisztelet, 60 bibliaóra, 21 konfirmációs óra, 471 hittanóra, 57 ifjúsági óra, 10 koncert, 16 előadás, 216 látogatás, 21 lelkigondozói beszélgetés és 21 esküvői előkészítő, 13 presbiteri, 8 szeretetvendégség, 3 családi hétvége, 26 felújítási és 215 egyéb alkalom volt. A statisztikai adatok részletes kimutatása mellékletét képezi a lelkészi jelentésemnek. Ezek közül kiemelném azt a két istentiszteletet, ahol beiktattuk a megválasztott tisztségviselőket, és a két presbitériumot Dunaújvárosban és Kisapostagon. A 2012-es év a Magyarországi Evangélikus Egyház és gyülekezeteink életében is az általános tisztújítás jegyében telt. Ennek lehettem tevékeny részese a gyülekezeteinkben, az egyházmegyében és a zsinaton is. Isten áldása kísérje és őrizze a megválasztottak életét és munkáját egész egyházunkban! Ez vonatkozik gyülekezeteinkre is, ahol a városban két presbiterünk távozott (sajnos gondnok úr az év elején elhunyt), valamint Kisapostagon felügyelő asszony és gondnok úr is „nyugalomba vonult”, de ugyanúgy aktív és tevékeny tagja azóta is gyülekezetünknek. Ezennel is szeretném megköszönni az Ő áldozatos munkájukat, amely lelkészeken és évtizedetek átnyúlott. Ezt a szolgálatot ismerte el az egyházkerület Fülöp Mihályné Ilonka néni felügyelői és Szurma József gondnoki tevékenysége kapcsán a Bonyhádon átadott hűségéremmel. Jóleső, büszke érzés volt őket a színpadon látni püspök úr és a többi kitüntetett körében. Gratulálunk nekik! Dunaújvárosban 3, Kisapostagon pedig 3 fiatalabb presbiter testvérünk iktatására került sor. Isten hozta őket körünkben és remélem megtalálják feladataikat gyülekezeteink épülése végett! Hiszen feladatunk bőven van. Kisapostagon a felújított gyülekezeti házunkat meg lehet tölteni programokkal és emberekkel! Ezen kis házat és annak udvarát gondosan kell rendben tartani. Mindez a városban is fontos, de ott több mindent tudtam elvégezni, hiszen az állandó jelenlétemből és otthonomból fakadóan ez természetes. Így tudtuk több ütemben lebonyolítani a városi templom és parókiafelújítást az egyházmegye anyagi segítségével. Kijavítottuk a beázást, felújítottuk a fűtésrendszereket, felcsiszoltam a parkettát és kifestettük a termeket, lefestettük a külső faszerkezeteket. Köszönjük mindazok segítségét, akik ezekben közreműködtek. Nem mehetünk el szó nélkül a 2012-es év legnagyobb beruházása, a kisapostagi gyülekezeti központunk felújítása mellett. Ennek ünnepi átadása Gáncs Péter püspök úr és L. Simon László államtitkár úr - 2 -

jelenlétében 2012. június 30-án volt. A beruházás még 2011. év őszén kezdődött, de érdemi része átnyúlt a tavalyi évre. A 2008-ban beadott MVH-s pályázat, több év késéssel, végül is 2011-ben 100%-os támogatással nyert, de előfinanszírozott konstrukcióban. Ezt a országos egyházunk segítségével tudtuk megoldani. Jelenleg az elszámolás izgalmas időszakát éljük. Módosítások után tavaly év végén sikerült benyújtani az elszámolási kérelmet, Kutrovácz István vállalkozó bonyolításával, aki a kivitelező volt a nem kis összegű projektben. Bízunk benne, hogy a vállalkozónak átutalt összeg a kiírásnak megfelelően 100%-ban kerül kifizetésre, melyet továbbutalhatunk a MEE részére! Az ingatlan fenntartása azonban a mi feladatunk. Ennek nehézségei már jelentkeztek a 2012-es évben. Mind a rezsi kigazdálkodása, mind a terület rendben tartása felelősséggel jár. Erre gondolni kell az év igéjének továbbköltözésre buzdító üzenete ellenére is. Hasonlóan a városban is. A várostól átvállalt kulturális feladataink komoly terhet mértek 2012-ben is kis gyülekezetünkre. Az önkormányzattal kötött megállapodás ezt némi mód ellensúlyozta, de a költségeket előre kell vállalni. Ez sem könnyű feladat. Ezt nekünk kellett kigazdálkodni. Igyekeztünk spórolni, de ennek vannak fizikai határai. Alapítványunk segítsége pótolhatatlan, de a 2012-es évben sorra elmaradtak a pályázati kifizetések, ugyanakkor többszörösére nőttek az adminisztrációs követelmények. Pl. már kötelező itt is a kettős könyvelés. Eddig Tóth Mártika vitte egyedül a hátán az alapítványi papírmunkát, de idénre ezt tovább kellett adni. Hálásan köszönjük Mártika segítségét, aki férje betegsége és szomorú halála ellenére is vállalta ezt a munkát! Ugyanígy köszönjük a gyülekezeti pénztárosok munkáját is! Suska Józsefné és Tóth Ferenc precíz szolgálata nélkül összeomlana gyülekezeteink adminisztratív rendszere. Köszönjük Dr. Baráth Károly és Szolnoki Ottó felügyelő urak állandó jelenlétét gyülekezetünk életében. Ők azok, akik szintén rendszeresen részt vesznek alkalmainkon. Mindkettőjükkel, összesen 12 fővel vettünk részt októberben a Bajor-Magyar Evangélikus egyház partner kapcsolatának 20 éves jubileumát ünneplő találkozóján Nürnbergben. Itt találkoztunk német testvérgyülekezetünk három tagjával, kik segítették utunk megvalósulását. Értékes és izgalmas gyülekezeti kirándulás volt ez. Kisapostagon ennek fényében rendeztünk november végén egy halleveses szeretetvendégséget. Decemberben pedig a városban a Túrmezei Erzsébet születésének 100. évfordulójára kinevezett emlékév kapcsán hívtuk meg előadásra Görög Zoltánné Hajnika testvérünket, aki a diakonisszákról tartott előadást. Számos egyéb előadás, koncert és kiállítás gazdagította még a 2012-es esztendőt. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők voltak: Kaisler Gitta festő, Rell Kata és Gellényi Zsuzsa textilművész, a szombathelyi kézműveskör, a MEE Múzeumának „Egyházüldözés a Kádár-korszakban című kiállítása, a Viadana kórus, a Városi Vegyeskar, Rákász Gergely orgonaművész, a Széchenyi Gimnázium, a Qintia zenekar, a Sándor Frigyes Zeneiskola tanárainak és zenekarának koncertjei mind templomunkban voltak megrendezve. Ezeken kívül számos program és előadás öregbítette az itt folyó munka hírnevét. Többször éltünk a közösségi kemence adta lehetőségével, így vendégeltük meg pl. a bényei evangélikusokat is. Nem maradhattak el a nyári táboraink. 2012-ben Kismányokon volt a hittantábor közel 40 gyerekkel, és a Szélrózsán 22 fiatallal vettünk részt, ahol több sportszámban dobogós helyezést értünk el, pl. focicsapatunk országos 2. lett. Ezek ellenére az ifjúsági munkára több időt érdemes fordítani, hiszen számos ifi óra maradt el érdeklődés hiányában. Ugyanígy a városi bibliaórákat is újra kell gondolni. Gyülekezeteink hitéleti megújítása időszerű. Rácalmástól Kisapostagig az ingatlanjaink állapota gondos gazdáról tanúskodik, programjaink is szép számmal voltak, de a gyülekezeti aktivitás mégsem tette lehetővé tejes önállóságunkat. Talán nem érezzük igazán magunkénak evangélikus vallásunkat és egyházunkat? Lehetne-e többeket bevonni programjainkba? Lehetne-e több munkatársat aktivizálni? Gondolok itt a kertrendezéstől a honlapkészítésen át az újságírásig (2012-ben is négy kőr levelünk jelent meg) sok apró és nagyobb teendőre. Hiszen csak így érezheti mind több hozzánk kötődő testvér azt, hogy szükség van rá. Erre jó példa a templomrendezés, mert az a pár asszony, aki ezt elvégzi bizony állandó tagjai az istentiszteletnek is. Köszönet nekik is, de ugyanígy az aktív presbitereknek is hála, kik jelenlétükkel erősítették várainkat Kisapostagon és Dunaújvárosban! Bízom benne, hogy az elvégzett munka és a hűséges szolgálat 2012-ben is az eljövendőt kereste, amely Krisztus Jézus által adatott! Dunaújváros, 2013. január 2. Stermeczki András

Társoldalak
Istentiszteleti rend
Aktuális alkalmak, ünnepi istentiszteletek koncertek, kiállítások
Alapítványunk
Hittan
Képek az egyházközség életéből
Urnatemetőnkről
Emlékek a dunaújvárosi egyház történetéből
A Kisapostagi Egyház története
A Rácalmási Evangélikus Fília története
Tíz esztendős a dunaújvárosi templom
A gyülekezet vezetősége
Deutsch
Galéria
Beszédek, igehirdetések, beszámolók
Körlevelek-áhitatai
linkek
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster